A városállamok a görög történelemből a legismerősebbek számunkra, de a középkori Itáliában is olyan városállamok működtek, mint a Velencei Köztársaság. A premodern államelmélet alaptétele volt, hogy a demokrácia legfeljebb városállamokban működhet, minden más állam túlságosan nagy hozzá. Nem meglepő módon a városállamok az adott városból és annak régiójából álltak, tehát a mai értelemben vett agglomeráció is hozzájuk tartozott: a falvak, földek, esetleg más, kisebb jelentőségű városok.
Régiókhoz kötődött az emberi tudat is a nemzeti eszme két-háromszáz évvel ezelőtti megjelenéséig. A néprajztudomány szerint a magyar parasztság körében egészen 1848-ig nem énekeltek olyan dalokat, amelyben a nemzet meg lett volna említve. A parasztság látóköre alapjában véve a saját falun túl a legközelebbi városig és az egynapi járóföldig terjedt (innen a járás kifejezés), esetleg a tágabb régió határáig. Dobos Ilona Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség című kötetében szépen bemutatja, hogy például a délnyugati részek Zrínyi-kultusza mennyire ismeretlen volt az északkeleti tájakon, míg utóbbiak Rákóczi-mondáit az előbbi területek lakossága nem ismerte. Ma is büszkén vagyunk palócok, székelyek, jászok, dunántúliak, szegediek, hajdúságiak stb. – büszkén kötődünk szűkebb pátriánkhoz.
Ha politikai értelemben nem is, számos szempontból ma is városállamokban élünk. Számos tekintetben a városok még ma is önálló entitások. Másik városba költözni kicsit olyan, mint másik országba: más eredettudatot kell megismerni, más történeteket, ki kell ismernünk magunkat a város utcáin, buszjáratain. Talán még a földrajzi újdonságok a legnyilvánvalóbbak – és az olyan praktikus kérdések, mint hogy hogyan működik a bérlet- meg a jegyellenőrzés, amelyek apróságok ugyan, de sok bosszúságot tudnak okozni a frissen érkezőnek.
Ám nemcsak a horizontális, de a vertikális síkon, magyarán az idő mélységében is újdonságokat kell tanulnunk. Mire gondolok? Egy város nemcsak földrajzi, hanem történelmi entitás is. Ha például kihal a régi népessége, és új érkezik a helyére, akkor szinte egy új településtörténettel lesz dolgunk. Ez történt Visegráddal, amely a török megszállás után sváb településsé vált. Hiába a honfoglalás kori eredet, a mai visegrádi tudat a várost a sváb telepesek érkezésétől érzi magáénak, ekkor kezdődik a mai városi közösség története.